Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FALUTÖRTÉNET

2008.02.27

 

   Körösszakál Hajdú-Bihar megye délkeleti részén, a román határ mellett fekszik. A Kis-Sárrét mocsárvilága, a Bihari-hegyektől idáig nyújtózó erdő és a füves puszta találkozása pontjánál, már az őskorban megtelepedett az ember. A Sebes-Körös ágakra szakadva bebarangolta a vidéket, a lakosság árvízmentes dombokra telepedett. A falu határán két honfoglalás kori temető került elő. Tóti, Csehi, Petlend, Nyésta, Kényesd, Homorud középkori települések nevét ma már csak dűlőnevek őrzik.

A falu nevét egyesek a szláv „Szokol, Szakoly” – sólyom szóból eredeztetik, mások szerint Szakáll besenyő (kun) vezérről nevezték el. A magyar elnevezése: Körösszakál a Sebes-Körös folyó ágas-bogas vízösszefolyásai közötti szegletet-szigetet jelent.

    Első okleveles említése egy határjáró oklevélben van, amely 1248-ból való, birtokosa a Szakáli család. A Toldiak központi uradalmának közepén fekvő kisnemesi birtokosok által lakott település. 1322-ben Toldi Albert fia, Bencenc fiainak birtoka. Arany János Toldija a falutól délre fekvő Kis-Sárrét mocsaraiban bujdosott. A megye 1552-évi összeírásokon két Szakált találunk egymás mellett: Szokolt és Egyházas Szakállt. A múlt században egy koronacímeres pecsétnyomó került elő falunkban, felirata: „FILIALIS TRICEZIMA FELSŐ SZOKOL”, ami azt bizonyítja, hogy a Sebes-Körös fahídja mellett valamikor királyi harmincad hivatal működött.

    A falu sorsa az 1600-as évek elején megpecsételődött. A törökökkel szövetségben álló tatár csapatok dúlása elől a lakosság elmenekült, a reformátusok Komádiban húzódtak meg, a többiek erdőkbe, hegyekbe. 1660-tól 1740-ig pusztán állott a falu. A pusztásodás nem elnéptelenedést jelentett, hanem azt, hogy a megmaradt lakosság közeli láperdőkbe, mocsári szigetekre menekülve felhagyott a földműveléssel, a föld „puszta legelő” maradt. Az emberek csak állattenyésztéssel foglalkoztak, veszély esetén az idegenek (hadsereg. rablók, adószedők) által megközelíthetetlen helyre hajtották az állatokat.

    Végleges nyugalmat, csak az 1711-es Szatmári béke hozott környékünkre.

1740-ben a Györfy család kezdeményezésére ismét benépesült a falu. A református magyarok 1742-ben nádfedelű, vályogból készült templomot emeltek, 1819-ben újat húztak fel helyette, a jelenlegit 1892-ben építették. Az első görögkeleti templom 1788-ban épült. Mindkét egyház tanítót fogadott, a református egyházi népiskola 1743-ban, a görögkeleti 1750-ben indult. 1851-ben a falu lakóinak 80 %-a görögkeleti vallású, román anyanyelvű volt.

A két felekezet nemes versengést folytatott egymással az iskoláztatásban és a templomépítésben. Megegyeztek abban, hogy bíróválasztáskor ciklusonként hol román, hol magyar bírát választanak, amit általában be is tartottak. Nemzetiségi problémákról nem tudunk.

Szakál földje gazdagon termett, de a Sebes-Körös árvizei néha az egész határt elborították. A folyó egyik ága, a faluban kanyargó Ér áradásakor szinte az egész határt ellepte.. Nagy árvíz volt 1817. június 1.-én, amikor az utakon csak hajókon lehetett járni, s a templom udvarán fogták a halat.

Árvíz volt 1840. augusztus 2-án, 1851-ben és 1871-ben. A folyószabályozás során a román határtól Újirázig csatornát ástak a kubikosok, hogy a korábban ágakra szakadt és a határban csavargó Sebes-Köröst állandó mederbe tereljék. Az évenként elöntés megszűnt, a legelőket felszántották, a korábbi mocsaras vizenyős helyek kiszáradtak, legelők lettek. A falu határa megnagyobbodott, a népesség növekedése megugrott. A Vésztő-Nagyvárad vasútvonal kiépült, Szakál vasútállomást kapott. A Sebes-Körös fahídját állandó kőhíd, a Gróf Tisza István-híd váltotta fel. Betelepült zsidócsaládok boltot, tüzépet, malmot nyitottak.

A folyószabályozás, a halastóépítés munkát adott a falu legszegényebbjeinek is. A falu határában néha sátorozó vándorcigányok tűntek fel, akik teknőt, szögeket, vasedényeket csereberéltek tyúkért, tojásért. Erdély fája a Körösön úszott le, gabonával, állatokkal tértek vissza az erdélyiek. A helybeliek a néhány órai járásra lévő nagyváros, Várad piacára termeltek, s gyalog batyuval, vagy szekéren vitték a Körös parton portékáikat. A XIX. század vége a falu virágkora, ekkor a legmagasabb a lakosság lélekszáma .

Az első világháborút követő új országhatárok meghúzása után Szakál az ország középéről a perifériára került. Ráadásul két megye határán fekszik, Debrecen és Békéscsaba egyaránt 60 km-re van tőle. Mindkét világháborúban sok áldozatot hozott hazánkért.

Szakált szorgalmas nép lakja, mely ha kedvező körülmények közé kerül, bizonyítja gazdasági rátermettségét. A két világháború között is szép eredményeket értek el a falu kisgazdái és nagy földbirtokosai. A szocialista rendszerben híres volt a falu háromszorosan kiváló TSz-e és a háztáji zöldségtermesztés. Rengeteg paprika, paradicsom, uborka és káposzta került ki a faluból, gyarapítva a község jó hírnevét és a lakosok jövedelmét. A rendszerváltás óta keresi helyét a falu átalakult gazdasága, amely hosszú története során mindig megtalálta a helyes választ a sors kihívásaira.

A közellátás jó: öt bolt és három presszó gondoskodik a lakosság igényeinek kielégítéséről. A faluban emberemlékezet óta óvoda, iskola működik. A kultúrházban könyvtár üzemel, táncmulatságok is megrendezésre kerülnek.

Körösszakálban román és cigány kisebbségi önkormányzat alakult, román népi táncegyüttes és cigányklub működik. A régi idők halbőségét a homokbánya tavak és a Sebes-Körös őrzi. A Sebes-Körös duzzasztógátjánál minden nyáron horgászok táboroznak, evezőstúrák indultak. A faluban horgászegyesület működik. A falutól északra fekszik a betonúton megközelíthető Szik, a Hortobágyhoz hasonló füves puszta. Természetkedvelők gyalog- és kerékpártúrájának kedvenc terepe, a gombaszedők paradicsoma.

 

A mappában található képek előnézete ARCHEOLOGIA

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.